ZEUSZ, az alfahím

 

ELŐSZÓ

A kötet főszereplője a görög mitológia főalakja: Zeusz. Az esszé témája a főisten asszonyi kapcsolatrendszere, egészen pontosan a különféle nőügyei. De a vizsgálat nem a pornográfia irányába kíván elkanyarodni, hanem a mitográfia keretei között a történetek értelmét keresi. Az elérhető, kéznél lévő írott források jóllehet régiek, mégsem tekinthetők tiszta vizűeknek. Akik ebből merítettek és palackozva továbbadták, nem törődtek a felszínre buggyanó életvíz ősibb, mélyebb rétegeivel. Mindazok, akik megörökítették a mitológiai történeteket – akarva, akaratlanul – saját ízlésüknek, élettapasztalatuknak, világszemléletüknek megfelelően fűszerezték azokat, minek következtében napjainkig olyan kulturális/kémiai folyamatokat szenvedtek el, hogy az alapanyag s az első összetevők már alig felismerhetők.

 

E kötet szerzője hosszas kutakodás után arra a következtetésre jutott, – s ebben nincsen egyedül – hogy Zeusz női kapcsolataival, asszonyellenes cselekedeteivel a patriarchális világ fizikai és szellemi működését alapozta meg, Ez a szándéka a női elv megtagadásával, leigázásával járt együtt, minek napjainkig ható és napjainkig érvényben levő, vagy inkább érvényben tartott ideológiai, politikai, kulturális megnyilvánulásai makacsul érvényben vannak. Írásom nem követi a szaktudományok logikáját, s nem használja nyelvezetét. Műfaja az esszé. Az olvasó az első részben egy kevésbé archaikus, de mégis beavatási szertartáson esik át, ugyanis része lesz a témával küszködő szerző gyötrelmeinek, a kulturális anyaggal való birkózásának. A második rész egy gyűjtemény Zeusz szexuális tetteiről. A harmadik részben a különböző tudományoknak a mitológiával kapcsolatos megnyilvánulásait helyezem egymás mellé azzal a céllal, hogy az olvasó több nézőpontú világszemléletét árnyaljam.

 

A kötetet Móricz Erzsébet, művésztanár illusztrációi gazdagítják.

 

S mert a szerző tántoríthatatlanul hisz abban, hogy a mitológiai történetek a mai emberről is szólnak, s hogy a mai ember számára is megszívlelendő üzenetet hordoznak, szeretné közzé tenni felismeréseit.

Mindezek miatt a szándékok miatt a kötet címének megválasztása nem volt egyszerű. Az alfahím minősítés stílusát tekintve a szlengre emlékeztet; a Zeusz, a férfi – túlontúl semlegesnek tűnt; a Zeusz, az elnemenyésző nemző, időmértékes kifejezés Devecseri Gábor leleménye, de archaizáló zamatának élvezése nagy valószínűség szerint nem tartozik a mai ember ízlésigényéhez; a Zeusz, a nagy generátor értelmező jelző, a világ gépezetének beindítására és hosszantartó működésben tartására utalna, viszont elhomályosítja a szexuális alapú világvezénylés gondolatát; a Zeusz, a magvető kifejezés érinti ugyan a termékenység fontosságának archaikus alapélményét, de attól tartottam, hogy a mai ember az ősi élmény helyett valamiféle EU-konform korszerű mezőgazdasági program tekintélyét ismerné fel Zeuszban.

 

Maradt tehát az alfahím.