A Boci, boci tarka….című híres négysoros elemzése

derűs szövegek / boci-boci

A tudományos igényű verselemzés Zlatnik Attila tollából való

Boci, boci tarka,
Se füle, se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Az ismeretlen költő méltán elismert verséről van szó. A tökéletes sorvégi szórím, a magyaros, kétsoros periódusú ritmika az, amely a verset oly könnyeddé, dallamossá teszi. A költői üzenet befogadásával azonban rádöbben a befogadó, hogy igen tragikus, az érzelmeket nagyon is felkorbácsoló négysorossal áll szembe. A szerző versében a társadalmának egy súlyos és feloldhatatlan problémáját villantotta föl.

Boci, boci, tarka

Az első sorban egy környezeti kép jelenik meg, melyet a költő minden bizonnyal egy mezőn körültekintve élt át. A borjú, melyet a költő ironikusan bocinak nevez, adja a probléma felfejtésének nyitját. A borjú, sőt a borjuk tömege hiába a legjobb fajtából való – hiszen tarka – mégis képtelen a normális szarvasmarhai létre, mivel gyökereitől elszakítva, a többi tudatlan társával van összeterelve.

esomeprazole online
Strattera No Prescription

A második sor a tragédiáig fokozza, szívbemarkolóan módosítja két új információval a képet: Ezeknek az ártatlan s kiszolgáltatott állatoknak nincsen sem fülük, sem farkuk. Megdöbbentően drámai helyzet. A teljes kiúttalanságot és hiábavalóságot nem lehetne ennél pontosabban ábrázolni.

A szituáció kétszeresen problematikus. Egyrészt az élő, érző környezet abnormissága miatt az életfeltétel, a létminimum sincs biztosítva, úgymint tejbegríz vagy kakaó fogyasztása.

Másrészt mivel a „ boci” a társadalom metaforája is, a társadalmon belüli minden kiútkeresés is halálra van ítélve. Ami azonban a legfőbb baj, hogy ebben a külvilágban kialakuló személyiség is egyértelműen rossz irányba fog fejlődni. Ezt világítja meg a mesterien összeforrott utolsó két sor:

Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Valtrex cheap

Az e társadalomban keletkező személyek nem a megváltoztathatatlant próbálják megváltoztatni, hanem megalkuvó, sőt emberietlen módon a környezetük elhagyását választják. Megrendítő, hogy a lírikus én is velük tart, közösséget vállal a többi személlyel. E sorokban emelkedik a vers üzenete lírikus magasságokba és költője szánalmas mélységekbe. A „kapni” főnévi igenév azonban kiszolgáltatottsággal és függőséggel fenyeget.