A szív szútra mint a buddhizmus és az örök emberi gyémántja Kim Ki kud filmjének filozófiai háttere

Mottó:

„Mindenható Isten, Te, aki rendelkezel az emberi szellemmel, szabadíts meg a Bölcsességtől (Lumiéres) és Atyáink végzetes mesterségeitől/művészetétől, add vissza nekünk a tudatlanságot, az ártatlanságot és a szegénységet, mert nincs más javunk, ami boldoggá tehetne minket és becsessé előtted.” Jean-Jacques Rousseau

 

A francia felvilágosodás jeles alakjának ajkát ez a fohász az 1750-ben megjelent Értekezés a tudományokról és művészetekről című dolgozatában hagyta el. Sajnos, Rousseau nem talált meghallgatásra, s jól lehet az európai kultúra több nagysága is, mint például Goethe, óvta Európát istentelennek tűnő „eszes” tetteitől, mindez hiába való volt. Az emberek szemét elhomályosító káprázatok, mint például a haladásba, az ész mindenhatóságába, a szabadság korláttalanságába vetett hit erősebbnek bizonyult. A felvilágosult ember olyannyira bízott önmagában, hogy teljesen megfeledkezett attól a sokáig magától értetődő alapállásról, „miszerint nem az ember jelöli ki önnön gondolkodásának és énjének határait” ( In: Földényi F. László 69. o.) Isten nélkül az ember gyökértelenné vált, gyakorolta a vallását vallástalanul. márpedig ”az embernek kell, hogy legyen valamilyen vallása és lesz is neki: ha nem Jézus vallása, akkor a Sátáné” jelzi a nagy érzékenységű William Blake. A mottó kapcsán mintegy magyarázatot is kaphattam arról, hogy az európai ember számára miért váltak annyira fontossá a Keletről érkezett bölcsességek, akár a Szív szútra szívbe és szívre ható tanításai.

A szív szútrával először Kim Ki Duk koreai filmrendező több nemzetközi elismerést kapott Tavasz nyár ősz tél és …újra tavasz című filmjében találkoztam. A cím a kultúrtörténet egyik legjellegzetesebb toposzával, az évszakok újra és újra visszatérő állandóságával/változásával kapcsolatos jelentést előlegezte, valóban ez az analógia is működött a filmben: minden egyes évszakhoz az emberélet egy-egy jellegzetes szakaszát rendelte a rendező, valamint azt a tényt, hogy az ember élete véges, de az emberi lété mégis folytonos és folyamatos. A film ugyanakkor ennél jóval több analógiát is beépített az évszakokkal kapcsolatban, sőt – jóllehet maga a rendező keresztény – a buddhista világkép remek képi világát varázsolta a néző elé. A film történetének harmadik epizódjában a szerelmi gyilkosságot elkövető főhős/fiatalember visszatér mesteréhez, aki, mielőtt a gyilkost elvinnék a börtönbe, egy tó közepén található remetelakjuk fapadlózatára felvéseti a szív szútrát az ifjúval. Sajnos, az általam látott filmen nem kaptam segítséget arra vonatkozóan, hogy mit tartalmaz a szöveg; a felirat is, a szinkronizálás is elmaradt. Csak a Karátsony Gáborral folytatott beszélgetésből tudtam meg, hogy order Combivent online a szívszútra esszenciális mondatait kellett felvésnie a hősnek: A forma üresség, az üresség forma. Az üresség nem különbözik a formától, a forma nem különbözik az ürességtől. Ami forma, az üresség, ami üresség, az forma. – tanítást. A film kontextusában ez a szútra azt a jelentést hordozta, hogy az ember dolga az életben megszabadulni az ösztönkésztetéseitől és a világ dolgaival kapcsolatban kialakított függő helyzettől. Ennek a függőségnek két alapvető, s egyúttal két szélsőséges emberi vétkét mutatta a film: az agressziót a természet ellen, majd a szexuális vágyak erejét, ami a szeretett hölgy brutális birtoklásába majd elpusztításába fordult.  Ahhoz, hogy az ember a bölcsesség útján haladhasson, ki kell ürítenie lelkét, tudatát és testi vágyaitól is meg kell szabadulnia. Ez a tisztulás olyan, mint az edények kiürítése és megtisztítása, mert csak így lehet hogy bármi felfogására/befogadására alkalmas legyen. A formák, pedig szintén nincsenek, hiszen az emberi tárgyak, dolgok csak ideiglenesen képesek megtörni a tér lés az idő végtelenségét.

 

Még mielőtt rátérnék a szív szútra részletesebb és részletezőbb elemzésére, teszek egy kis kulturális kitérőt az európai kontinensen. A Tavasz nyár ősz tél és ..újra tavasz című film, valamint ennek a filmnek a korábban készült ikerdarabja, a  Szamszara egyfelől komoly buddhista tanulmányt jelentett számomra,  többek között azért, mert éppen a vizualitás erejével tudatosította bennem, hogy  milyen nehéz a lét magasabb köreibe emelkedni, továbbá azért, mert  megmutatta, hogy a szexualitás, a másik birtokbavétele, – amiből a Mester szerint szükségképpen jön a gyilkosság, – mennyire fogva tartja az embert, mint ahogy mindaz rabságba dönti, amihez önző vágyaival kötődik. De ezeken túl másképp kezdtem látni saját keresztény hitemet. Ennek a másképpeniségnek legjobb összefoglalását A 101 zen történet 16. történetével tudom leginkább megvilágítani: Közel a buddhasághoz

Egy egyetemi hallgató meglátogatta Gasant, és megkérdezte tőle: Hallott már a keresztény Bibliáról?-Még soha. Olvasson föl belőle –kérte a mester. A diák kinyitotta a Bibliát, s Máté evangéliumából olvasta a következőket: ”az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy: ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől.

-Akárki szájából hangzottak is ezek a szavak, én megvilágosodott embernek tartom –jegyezte meg Gasan.

Az egyetemista tovább olvasott: Kérjétek és adatik néktek, keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

- Ez kiváló. Bárki mondta is e szavakat, közel van már  Buddhasághoz.

            Ennek a ’közelségnek’ az érzése előhívta bennem a Tékozló fiú történetét, és rávetítette a Számszárára és a Tavasz… koreai film történetére. Mindig abból indul a történet, hogy az ember tartozik valahová, aminek belső törvényeit és működési szabályait nem ismeri, mint ahogy nincs tisztában önnön képességeivel és lehetőségeivel sem. Ezért fellázad. Az Apa, Atya, Mester el is engedi, jóllehet tudja a következményeket. Az önállósuló, önálló lábra állni, önsorsát irányítani kívánó ifjú elbukik, majd az eltávolodása mélypontján az elfele vivő úton visszafordul és visszatér az Atyához/Apához, Mesteréhez, aki nagy szertettel fogadja. A tékozló fiú történetnek megértésében és elfogadásában az szokott nehézségét okozni, hogy a keresztény európai ember – az érdek, a haszon, a teljesítmény gyermekei – nem érti, hogy miért fogadja vissza a tékozló gyermekét az atya, ráadásul nagy örömmel, s miért nem az otthon maradottat jutalmazza még inkább. Van erre a méltánytalannak tűnő kérdésre buddhista válasz (is): azért, mert a tékozló fiú megjárta a belső útját és hiteles ember lett. Érdemes kiemelni még egy közös vonást a fenti történetekből: a csábítás mindig az érzékeken keresztül a legnagyobb: a női test látványa, a tapintás gyönyöre, az érzékiség bujasága elhatalmaskodik a fiatalembereken. Ez a káprázat világa.

Az európai kultúrában többen is közel állnak ehhez a gondolkodáshoz. Jacob Böhme (1575-1624) például magára vállalta a nagy ökológiai katasztrófa elhárításának feladatát, tudta és látta, hogy a civilizáció az ölésre és a nagyberuházásra rendezkedett be. Szerinte az Isten és a Természet között nincs különbség. A témát, különösen a Rousseau-féle aggodalmat érinti  Edmund Husserl Az európai tudományok válsága című köteteiben. Érdemes megemlíteni, Szerb Antal is nagy tisztelője volt Böhmének, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem voltak idegenek tőle gondolatai. W. Blake is ebbe a körbe tartozik. Az európai embernek nem csak a tudományok válságával, s az ember morális leépülésével kellett szembe néznie, hanem az igazságszolgáltatás külsődlegességével is, s az ebből következő hatástalanságával, a jogi ítélkezés csődjéről: a külső büntetés nem vezet eredményre, csak a belső megtisztulás.(nem véletlen, hogy Dosztojevszkij regényeinek pontosabban életművének nagy részét a bűn a büntetés és a bűnhődés kérdése teszi ki. Mint ahogy az sem, hogy Kim Ki Duk filmjében a rendőrök (is!) a szív szútrát faragják, és elfogadóan veszik tudomásul a mester döntését és kérését: addig ne vigyék el a bűnös hőst, amíg nem vési fel a padlózatra a szútrát.

Jól lehet az eddigi példáim az európai és a keleti bölcselet áthallásaira mutatott rá, szeretnék arra is példát hozni, milyen nehéz az európai tudománytörténet hagyományain nevelkedő embernek elképzelni a keleti ürességet. „ A mozgásnak ebből a logikájából fakadó rendszer egy másik posztulátumra: az üresség lehetetlenségére is hivatkozik. Az arisztotelészi Univerzum teljesen ki van töltve (nevezetesen az éterrel), s ez kizárja, hogy a legkisebb üresség is beférkőzhessék. Ennek folyományaként a világon túl nem lehet semmi, sem űr, sem mozgás lehetősége, sem idő (hiszen az idő mozgástól függ), sem bármi egyéb.” ( In: Huyghe Világképek Európa Kk. 2000. 106. o)

A buddhista film nemcsak saját keresztény hitemhez közelített, hanem más megvilágításban helyezte a Tao te king (a king szó kánoni könyvet jelent; l. A változások könyve, a kínai kultúra egyik legrégebbi alkotását) verseit is, hiszen  Lao ce bőségesen foglalkozik a kapu jelentésével.

*ugyanazon az úton megyünk el és jövünk vissza, az ajtó nyit és zár, minden vég valaminek a kezdete, és ezek a pontok nem is különböztethetők meg, a kapukon nincs kilincs, zár, retesz, mint ahogy az égi kapukon sem, és a Dharma kapuján sem

* Kim Ki Duk filmjében a gyilkos a legegyügyűbb figura, s ő a lesz a megváltott, a felébredett, úgy tűnik, csak a legmélyebbről lehet visszafordulni, ő viszi a szeretet Buddhájának, Amida szobrát a magas csúcsra,

* a képek több jelentésűek, a lassúság árnyaltabb felismeréseket hordoz, a szavak csak a végesség és a dologiság megragadására alkalmasak, a nemtudás hordozói,

*az ember és az állatok/természet mozgása összhangban van, a zaklatott lélek fel korbácsolja a víz nyugalmát, az agresszív ember sebet ejthet a fa testén, mint ahogy a másik ember testén is

* ugyanakkor a buddhista tanok (is) alig foglalkoznak a világ a női elvével: a férfi az anyaméhből jön, csak az asszonyi szerelem által válhat emberré, mint ahogy a földanya méhébe tér vissza.

 

Most nézzük közelebbről a szív szútrát:

A szív szútra  szellemi környezete a Gyémánt szútra című kötetben: a gyémánt szútra teljes címe A legmagasabb bölcsesség gyémántvágójának szútrája, mely a mahajána buddhista irodalom fontos irata, s amely a Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó gondozásban látott napvilágot 1998-ban. A kötet válogatása és szerkezete a megértést és a belsővé tevést szolgálja: először a mahajána szútrák lényegét fogalmazza meg, miszerint minden, amit érzékelünk, érzünk, gondolunk a tudat illúziója és a tudat kivetítése, ezért ennek felismerése szerint kell élni, hogy elérhessük, az un. Buddhista paradicsomot, az ide történő eljutást 16 lépésben történhet meg.  A Boldog föld bemutatása teszi ki a válogatás harmadik részét, majd a megtisztult tudatállapotok fénytermészetéről olvashatunk.

A szöveget fordító Bánfalvi András előszavából és megjegyzéseiből szembesülünk néhány nehézséggel: a pontatlanságokkal, a félreértelmezésekkel és kihagyásokkal, ami nehezíti a szöveggel való elmélyült, értő találkozást. A pradzsnyá-páramita transzcendens bölcsességet jelent. A szövegek jellegzetes dialógusok, ahol a Mester válaszol a tanítványok kérdéseire: a Dialógus szövegének alapvonása az ismétlés: a Mester mindig pontosan megismétli kijelentő mondat formájában a feltett kérdést, majd a válaszadásban ismét elhangzik a feltett kérdés, de itt már magyarázó mellérendelő összetett mondat formájában. Nem csak az egyes kérdések ismétlődnek a dialógusban, hanem maga az ismétlésekre alapozott szövegrészek is. Ezek a fordításokban oka és célja fogyott szövegeknek tűnvén, gyakorta elmaradnak. Már itt sérül a keleti bölcsesség átadása, hiszen szóbeli tanulásról lévén szó, a tisztán értést és az elmélyítést az ismétléssel lehet elérni. Az ismétlés ezen túl szolgálja a beépítést is a személyiségbe. Mivel a tanítványok mentálisan és a mindennapjaikban is kívánják követni a mestert, így a kérdések egy része értelmezésre, a másik része a gyakorlati élethez szükséges útmutatásokra vonatkozik, vagyis a viselkedésre, a helyes gondolkodásra és a gondolatok megzabolázására. A szöveg legnehezebben érthető és gyakori formája az ilyen jellegű paradoxon: „Sem a tulajdonságot (dharmát), sem a nem-tulajdonságot (adharmát) nem szabad elfogadnia egy nemes szellemű bodhiszattvának. Ezért a Tathágata ezt a rejtett értelmű mondást hirdette: azok, akik úgy ismerik a Törvényről szóló tanítást, mint tutajként használható, hagyjanak föl minden tulajdonsággal (dharma), s még inkább minden nem-tulajdonsággal (adharma).”

A szútrák tehát nem előírt ismeretet tartalmaznak, amit a befogadó fogalmi vagy érzelmi szinten sajátít el, hanem magának a tanítványnak, az ösvényre lépőnek kell a tanná válnia.

A tanítások a független tudat elérése céljából azt tanítja, hogy a tudatot olyanná kell tenni, hogy ne bízzon a formában, hallásban, szaglásban, ízlelésben, tudat-tárgyban vagy bármi kézzelfoghatóban, ne bízzon valamiben (dharma), ne bízzon semmiben (adharma), ne bízzon bármiben. Hogy miért? Mert amiben megbízik, megbízhatatlan. Az alábbi felsorolásban az érző ember bizalmait veszi szemügyre:

aki számára még létezik a lény, a lélek vagy egy személy fogalma,                    

aki bízik a dolgokban, és önálló létet tulajdonít ezeknek

aki számára a másik ember vagy dolog egyéni sajátosságokkal van jelen,

aki tutajnak, Buy Brand Viagra online eszköznek tekinti az ismereteket.

A gyémánt szútra itt is, mint más szöveghelyeken is kimondja, a tanítások értőit, elfogadóit és a tanítóit megalázás fogja érni, de ezzel a tanítók korábbi tetteiket érvénytelenítik és közel jutnak vagy elérhetik a buddha megvilágosodást.

 

A megvilágosodottak a buddha paradicsomban élnek és ennek őrzése a feladatuk. A boldog föld lakója Amitájusz Tathágata, aki a Törvényt tanítja. A boldogság sajátosságai: az ott lakók nem ismerik a fájdalmat, a földjük gyönyörű hely, nemes anyagokból készült díszek ékesítik, lótusztavaikban nyolc kiváló tulajdonságú víz van: ami hűvös, édes, könnyű, lágy, átlátszó, tiszta, iható és a toroknak kellemes. A lótuszvirágok ragyogóak, ebben a világban mennyei hangszerek szólnak, az énekek a legmagasabb tudáshoz vezető fokozatokat hirdetik, a boldog sziget állatai és növényei azért vannak hogy feltámadjon az emberekben Buddha emléke, A Törvény emléke, és  a Gyülekezet emléke. Akik itt élnek életük több kalpán át tart, ezért Amitájusz neve azt jelenti, hogy élethossza (ájusz)  felmérhetetlen ( amita). Azok kerülhetnek ide, akik meghalják és megőrzik Amitájusz nevét. Ennek a világnak a magasztalását több Buddha purchase Clonidine is zengi a buddhisták által megkülönböztetett égtájakon: Észak Kelet, Dél, Nyugat valamint  Zenit és Nadir. (Ez utóbbiak a talppont és a tetőpont). A gyémánt szútrában visszatérően hangzik el, hogy milyen nehéz a káli jugában a megvilágosultak dolga, hiszen az életromlásában és az emberi tulajdonságok romlása miatt az ő meghallásuk és emlékük megőrzése egyre nehezebb. Éppen ezért illeti a hit terjesztőit és őrzői különös tisztelet, hiszen ők azok, akik hozzáférhetővé teszik Buddha földjüket mások számára is.

 

A torony című rész – még mielőtt hozzá láttam volna olvasásához -  zavarba ejtett. Európai agyamban a torony negatív sajátosságokat vett fel. Bábel tornya az emberi gőg és az Isten ellen elkövetet bűn tanmeséjeként él bennem, még akkor is, ha napjaink szabad és nyitott szellemi világában felvehetett több más jelentést is. Pl. az Isten nem akarta megosztani a transzcendens élményét az emberrel, pedig ebben az emberi szándékban jelen lehetett a vele való egyesülés vágya is. Később a torony a szélsőséges emberi kívánságok metaforájaként tért vissza pl. Horatius verseiben, ahol az aranyközépre figyelmezeti a földi halandókat: ne építsenek túl magas palotákat és ne lakjanak nyomorúságos viskókban.

A jeles nyugatos Kosztolányi Dezső is hasonlót mond kisfiának a Bús férfi panaszai című versciklusában: „ Ikerajándékot veszel örökbe,

de ember adta, nem telt néki többre,

eget ne vívj, mély kutakat ne áss.

Sötéten nyújtom ezeket tenéked,

s koldus apád most tétovázva áll,

mert nincs egyéb. Jobbjáéban ott az élet,

és baljában ott a halál.

 

Szembetűnően európai életélményt olvashatunk a fenti sorokban, az élethez magához és az élet dolgaihoz való ragaszkodásból fakadnak a fájdalmak és az intelmek

A torony a szútrákban a világ metaforája. A megvilágosultak a szellem erejével legyőzik az időt, a teret valamint az ezekben zajló eseményeket, és egyszerre jelenítik meg mindezeket az ösvényen haladók számára. A toronyba való bebocsáttatást követően láthatjuk a Megvilágosult életútját, a megvilágosodást követő tetteit, és a teljesség elérését követő állapotát. Felsorolással tudhatjuk meg, hogy mi kell a folyamat beteljesedéséhez: a szándék, erős akarat, a fokozatok mindegyikére való eljutás, a fogadalmak betartása a könyörület gyakorlása, az elmélyült szemlélődés gyakorlása, az érző lények tanítása, a tudás és a módszerek elsajátítása valamint minden igazság gyakorlása és megvalósítása. Csak ezek által lehet a test és a tudat kötöttségeitől és szenvedélyeitől megszabadulni. Csak a szellemi erő segítségével lehet eljutni a világmindenséget tükröző állapotba. Amikor a megvilágosodásra vezető lény felébresztette és a transzból visszahozta az érzők világába a megvilágosodás útjára lépni kívánó tanítványt,  így foglalta össze a tudás lényegét: Ébredj, ilyen a dolgok természete – mivel illékonyak, minden dolgot a megvilágosodásra vezető lények tudása rögzít. Így önlényegüket tekintve nem valóságosak, olyanok mint az érzékcsalódások, álmok, tükröződések” (In: Gyémántszútra 162.o.) Ezekkel a szavakkal akár dialógusba is lépett Kosztolányi és Horatius szövegével, minden ami vagy, mindened, ami van, mindened, amit megszerezhetsz, csupán csak illékony káprázat, ne tulajdoníts neki nem létező értékeket. S a buddhizmus a gyötrelem helyett felkínálja a fény és a tökéletesség buddha földjét.

A szív szútra valóban összefoglaló jellegű. A már idézett szöveget egy összefoglaló mondat vezeti be: Öt szkandha van, s ezeket Buddha jellegük szerint üresnek tartja. A szkandhák az embert alkotó halmazokra vonatkozik. Ezek az anyag, érzet, észlelés, tudati formák (gondolatok, képzetek) és a tudatosság. Ezekkel ugyanis értelmezünk, minősítünk, érzelmileg viszonyulunk a világ dolgaihoz, s éppen ezek takarják el a világ olyanságát, vagyis azt, hogy milyenek is valójában Az üresség hosszas jellemzése követi a szentenciózus mondást. Üres az, ami nem keletkezik, nem szűnik meg; nem tiszta, nem szennyezett; nem tökéletes és nem tökéletlen, nincs forma, sem név, sem fogalom, sem tudatosság, nincs szem, fül, orr, test és tudat. Nincsenek formák, hangok, illatok, ízek, tapinthatók és tudat-tárgyak.

A szív szútrának köszönhetem, hogy elfogadóbb és értőbb olvasója lettem a Szeretet himnusznak. Mintha Pál apostol is a fenti felismeréseket fogalmazná meg: Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeret, ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

Felhasznált szakirodalom:

Gyémánt szútra  Farkas Lőrinc Imre Kk. 1998

Földényi F. László A gömb alakú torony jelenkor Kk. Pécs. 2003.

Huyghe Világképek Európa Kk. Bp. 2000

Kosztolányi Dezső Összegyűjtött versei Szépirodalmi Kk. Bp. 1980.

Szent Biblia Bp. 1972

 

No comments yet.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!