Az én doktorbácsim

A doktorbácsimat néhány évvel ezelőtt magam választottam: fiatal, lendületes, energikus, ötletdús és határozott volt. Mindezzel én – kezdő vénasszony – már így együtt nem rendelkezem. Azóta is lenyűgöz kreatív képességeivel és leleményességével.

Retin-A online

Szóval nem csalódtam.

Amikor megbeszélünk egy időpontot és én pontosan meg is jelenek, derűs ábrázattal töltöm el azt a közel egy órácskát, amíg beszólítanak. És akkor elém tárul egy különös látvány, valami olyasmi, amiben Aliz részesült az ő csodaországában. Minden sarokban egy orvos, előttük pedig különféle állagú és állapotú betegek ülnek révetegen. A teremben az áramlást a mindent tudó és mindenhez értő asszisztens tölti be, aki megismételve a szentlélek pünkösdi csodáját, minden orvoshoz és minden beteghez a saját nyelvükön szól – egyszerre.

Az én doktorbácsim messziről int felém, és a székre mutat. Nem azért használja a jelbeszédet, mert süketnéma, hanem azért, mert egyszerre két telefonon folytat megbeszélést. Amikor lélegzetet vesz, megkérdezi, hogy vagyok, és biztat, hogy kis cédulámról olvassam fel a kérdéseimet. Meg is teszem, csak arra kell figyelnem, hogy a hármas irányultságú kommunikációból a pont rám vonatkozót válasszam ki. S amíg beszélek, ő eközben, mint egy kis Mozart bravúros ujjgyakorlatokat végez a számítógép klaviatúráján, s hogy tényleg eredményes ez a munkafolyamat is, megjelenik a nyomtatóból valami szöveg, amit kötelezően mindketten aláírunk. Ha unatkozni fogok öreg napjaimban, majd elolvasom, hogy mi van rájuk írva, és elgondolkodom az állapotom és a papírállapotom közötti megfeleléseken, s ha még nem homályosul el az elmém, a kérdést beemelem a schellingi transzcendentális szubjektivizmus kérdéskörébe.

Ezek után jön a találkozásunk legizgalmasabb része, ugyanis az én doktorbácsim csak úgy mellesleg felírja a szükséges gyógyszeremet. A recept kitöltését már ketten végezzük az interaktív gyógymód nevében és hevében. Az én doktorbácsim ezt sem olyan közönséges módon végzi, ő ugyanis állva és jártában is tud írni. A szimultánizmus ekkor éri el a csúcspontot: felvesz két beteget az osztályra, egyet áthelyez a sebészetre, a főorvos asszony gépén megmutatja az entergombot, az asszisztensnek pedig a fülébe súg egy titkos kódot… s a betegek pedig ezalatt az öngyógyítás folyamatát élvezhetik.

Ránézek a receptemre, az íráskép változatlan. Az én doktorbácsimnak olyan az írása, hogy az egyiptológusok hieroglifáknak nézik, a törzsökös magyarok pedig a rovásírás beavatottjának tartják a dokimat. De az íráskép hatása a gyógyszertárban a legelementárisabb, ott ugyanis egyszerre többen merednek az írásra, és olyan némák, mintha Káron ladikjában ülnének. Végül az egyikük misztikus hangon megkérdezi, milyen gyógyszerre van szükségem, és akkor én, mint a titkos jelek beavatott tudója, elárulom nekik. És sajnos ezzel az egészségügyi performance-nak végeszakad. És legalább három hónapot kell várnom a megismétlésre.