Az élet dolgai

1. Faure

Faure, kubai diák 30 évvel ezelőtt Budapesten érettségizett a XIII. kerületi Bolyaiban. Aztán hazarendelték a családot Kubába. Ez év szeptemberében feleségével „haza”látogatott és néhány napot itt töltöttek Budapesten. Sárosi Feri nagyvonalúságának és kiváló szervezőképességének köszönhetően egy sörözőben találkoztunk Faurével. Volt valami kimondhatatlanul szép emberi ebben a viszontlátásban. A meghatottság tartós.

Nagyon örültem Neked Faure, minden jót kívánok egész családodnak!

 2. Bátorság oklevél (Boldizsár a fogorvosnál)

Apának megfájdult a foga, az arca úgy feldagadt, hogy egy hörcsögpapára emlékeztetett.

Felhívta a fogorvosát és időpontot kért tőle. Azt is megmondta neki, hogy én fogom elkísérni, s hogy az én fogamat is meg kell vizsgálnia.

Hárman mentünk a rendelőbe, Apa, én és Erzsi mama. Hamar érkeztünk és így maradt idő egy kicsit a Vörösmarty téren nézelődni. Jó volt, tetszettek a zenészek, a szakszofonos, meg az üveges Józsi, de legjobban a tehénfejést élveztem. Először nem sikerült a tőgyéből kipréselni a tejet, de az ügyeletes tehenészfiú megmutatta a fogást, és attól kezdve az összeset kifejtem belőle. A tehenész fiú még azt is megengedte, hogy ráüljek a hátára. Nem volt igazán kényelmes, s amikor megtudtam, hogy a tehenek hátára nem szoktak ülni, akkor gyorsan lecsúsztam, és inkább kolompoltam egy kicsit

Aztán végre bemehettünk a rendelőbe. Az előtérben mindjárt beleraktam cipős lábamat egy masinába, ami kék műanyag védőpapucsot kattintott a lábamra. Hú, ez annyira tetszett, hogy Apa némi fejcsóválása ellenére, megismételem. Hétmérföldes zacskók voltak a lábamon.

Apát hamar beszólították és mi ketten délceg testtartással bevonultunk. Először én ültem a székbe, a doktorbácsi egy kis tükörrel és egy kis lámpával megnézte az összes fogamat, egy kicsit meg is kocogtatta, hogy nem érzékenyek-e, s miután mindent rendben talált, Apának átadtam a helyet. Olyan bátran viselkedtem, hogy a doktorbácsi még azt is megengedte, hogy bennmaradjak, amíg kiszedi Apa szájából a varratokat. Meg se mukkantam, és meg se mozdultam, nehogy zavarjam őket. Gyorsan végeztünk. Szegény Erzsi mama meg csak várt engem a váróban, s elképzelni sem tudta, hogy mi történt velem. Amikor végeztünk, kaptam három felfújható gumikesztyűt, egy matricát és egy oklevelet, ami a bátor óvódásokat illeti.

A mi fogorvosunk nemcsak szakembernek, hanem gyermekpszichológusnak is kiváló.

  3. A cigi

Indulok otthonról, a lépcsőházban beállt a sűrű cigarettafüst. A legújabb takarító egész napját itt tölti a lépcsőházban, majd a megadott kóddal, cigivel a szájában leköltözik a pincébe, ahonnét tovább szivárog a füst.

A metró aluljáróban a gyümölcsárus két doboz közé rejtve elő-előveszi a Cialis Professional online cigijét és füstöl.

A jegyellenőrök támolyognak az unalomtól, és érzékelhetően gyakran elvonulnak cigizni, az egyenruhájukból szivárog a füst.

A Boráros tér olyan, mint a dohányzásra kijelölt hely. Mire felszállok a HÉV-re és kikerülöm a padon pöfékelőket, enyhe hányinger kerülget.

4. Mint a mesében

A reuma osztályon csak várunk, csak várunk és kitartóan reménykedünk. Egy idős néni kezében a csontritkulásmérési eredményével mintegy bocsánatkérve mondja, csak a leletet kell beadnia. Intek neki, hogy üljön le, és leteszem a táskámat  a földre. Először nem érti, miért kellene neki leülnie, amikor semmiből sem áll beadni a papírt. Aztán az idő lassú teltével mégiscsak elfogadja a felkínált helyet.

Amikor felveszem a táskámat egy fényes kétszázast találtam alatta.

 

5. A koldulás

Unokaöcsémmel a Kálvin téren ebédeltem. Kellemes idő volt, kiültünk az utcai asztalokhoz. Fontos és súlyos kérdésekről beszélgettünk. Igyekeztünk érteni egymást és eligazító válaszokat próbáltunk fogalmazni. A rövid idő alatt háromszor szakítottak félbe koldusok: pénzt kértek, olcsó árujuktól akartak megszabadulni és éhesnek mutatkoztak. Az udvarias elutasításra Naltrexone no prescription nem reagáltak, újra és újra ismételték a mondókájukat.

Üvölteni szerettem voltam a kíntól.

 

6. Schiele-kiállításon

Nagyon szeretem Schiele képeit, így örömmel készültem a Szépművészeti Múzeumba, hogy láthassam festményeit. A kiállítás több meglepetéssel szolgált. Két terembe helyezték el a képeket, a két terem között a büfé üzemelt, s mivel éppen akkor egy vendég sem volt, a felszolgálok az ajtóban önfeledten csacsogtak, nem a helyzethez illő témákról és hangerővel. A második kiállító terem ajtaja úgy nyikorgott, mintha egy Hitchcock film hátborzongató háttérzaját hallottam volna. A két terem között a folyosón rekedtesen szólt a videó, ami Schiele életét és művészetét mutatta be.  A termek előtt az Artshop zajai vegyültek bele a nyikorgásba, a csacsogásba, a videózajba. Aztán egy idő után képtelen voltam a festményekre koncentrálni. Amikor szóvá tettem a zavaró körülményeket, arra biztattak, hogy ezt feltétlenül jelezzem a vezetőségnek, mert mindez számukra is kellemetlen.

Megtettem. Választ nem kaptam.

 

7. Az email

Kaptam egy emailt, az Dapoxetine üzenet két sorból állt. Az aláírást öt sornyi felsorolás követte, a küldő titulusait tartalamazta. Vajon ki küldte az emailt?

 

No comments yet.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!